Az ősi Görögországban és Rómában a valeriánát mint gyógyító növényt használták. Hippokratész leírta terápiás felhasználását, és Galenus, a római orvos álmatlanságra is javasolta a II. században. A macskagyökeret a középkorban olyannyira nagyra tartották, hogy szinte minden gyógyító főzetbe került belőle. A későbbi századokban folyamatosan derültek ki a valeriána további előnyei, emiatt alkalmazták sebgyógyításra, légzési és emésztési panaszok esetén, görcsoldásra valamint nyugtalanság és stressz kezelésére.